Hogy stílusosan indítsunk, mindegyikünk talált egy - remélhetőleg - helyes megoldást. Szityú válasza: négy (hiszen ez az első szám, aminek betűszáma és értéke megegyezik), szerintem pedig 0 (hiszen betű nélkül is lehet válaszolni, egy darab számmal: nullával). Tapsvihar, fanfár megegyezés szerint. ;-)

Ha ezzel szóra bírjuk Andreast, a kérdésünk a következő lenne: mit gondol, miért zárta ki apja mindkét végrendeletéből első házasságából származó fiát és mostani feleségét? Az első feleség meghalt? Ha igen, hogyan?

Sajnos nem ezeket a válaszokat kerestem, bár kétségtelen, hogy mindegyikben van logika (a szobatársam is a "négy" megoldásra tippelt, de az eredeti feladvány szerint nem ez a jó válasz.)
Javaslat: válaszoljatok a kérdésre, ne csak egy számot mondjatok.

Akkor "a legrövidebb helyes válasz erre a kérdésre" 37 betűből áll. Szezám, erre mit lépsz?
Ha tárul, akkor azt ismét megkérdezném, hogy mit gondol, miért zárta ki apja mindkét végrendeletéből első házasságából származó fiát és mostani feleségét. Továbbá érdekelne, hogy mit csinált a gyilkosság feltételezett idején, ill. tapasztalt-e bármi gyanúsat.

sajnos ez a megoldás sem helyes.

Továbbra is fenntartjuk, hogy eddig mindhárom válasz jó :-) de ha kell, tovább szolgáltatjuk a megoldásokat. Szóval a következő helyes megoldás: ötből :)

Igen, én erre gondoltam. Hajrá, kérdezzetek Andreastól!

Kedves Andreas, most, hogy megtörheted némasági fogadalmadat, gondolom, szívesen számolsz be részletesen arról, hol voltál és mit csináltál a tragédia estéjén és éjszakáján, tapasztaltál-e valami szokatlant és/vagy gyanúsat? Másrészt az érdekelne, jártál-e valaha a katakombákban, ill. mit tudsz arról, hogy ott kincs lenne?
Végül az érdekelne, tudsz-e arról, hogy a szobalánynak volt-e viszonya valakivel?

Apám levele néhány hete érkezett meg Párizsba, melyben tudatta, hogy fontos családi események miatt utazzak haza. El is indultam, és két napja érkeztem meg.
A vacsora alatt nem tapasztaltam semmi különlegeset, mármint azt leszámítva, hogy apánk ki akarta semmizni a fiait a végrendeletéből.
Mivel még mindig elég fáradt voltam a hosszú utazástól, ezért vacsora után egyből a szobámba mentem, még festettem egy ideig, aztán lefeküdtem aludni.
A katakombákban nem jártam soha, de biztos, hogy ha lemennénk, találnánk kincseket, biztos, hogy nem hiába titkolja az öreg, és nem enged le senkit. Képzeljék csak el, micsoda kaland lehet bejárni a sötét zeg-zugokat!
Most, hogy rákérdeznek, tényleg láttam valami szokatlant a vacsora alatt: az apám egy cetlit csúsztatott a szobalánynak, az megnézte, és a kötényébe rejtette. Lehet, hogy viszonyuk volt?

Kedves Andreas, nagy rajongója vagyok a festészetnek; érdekel, mik a jelenlegi irányok. Megmutatná, ha ideje engedi, mit alkotott mostanában? Mik a kedvenc témái?
De visszatérve a nyomozásra, okunk van feltételezni, hogy a szobalánynak viszonya volt a gróffal; Ön szerint ennek lehet köze a történtekhez?
Az eddig látottak és hallottak alapján gyanús Önnek valaki?
Elnézést, hogy visszajövök még egyszer, de egy kérdés nem hagy nyugodni: felvetődött, hogy az orvos is a szobalány kegyeit kereste, hiába. Lehet, hogy féltékenységi dráma áll a háttérben?

A képeimet szívesen megmutatom majd később. Az egyik legújabb képemet az itteni folklór ihlette, és egy fiatal férfit ábrázol, akiért csontvázak kezei nyúlnak lentről, próbálják lehúzni. Szeretem a sötét témákat, de nem ez az egyetlen, amivel foglalkozom, portrékat is szívesen készítek.
A szobalányról sajnos nem sokat tudok, mivel nem itthon élek, ezért fogalmam sincs arról, hogy valóban viszonya volt-e apámmal, az orvossal való kapcsolatáról pedig végképp semmit nem tudok, hiszen még csak nem is a családom, hogy érdekeljen.
Hogy gyanusítok-e valakit? Petart mindig érdekelte az örökség, mindig a pénzt hajszolta, ezért biztos, hogy feldúlt volt, amikor meghallotta a hírt az új végrendeletről, de túlságosan józan gondolkodású ahhoz, hogy gyilkosságot kövessen el. Mihailról sem tudom elképzelni, hogy megölné a saját apját.
Egyelőre nem gyanúsítok senkit, mert nincsenek érveim senki mellett, igaz senki ellen sem.

Kedves Andreas, a betegségéről tennék fel néhány kérdést. Ha jól tudom, Ön is, mint több családtagja, vérzékenységben szenved. Volt már ebből származóan problémája Önnek vagy valamelyik családtagjának? Van valamilyen ismert gyógymód rá? Milyen problémákat okoz a mindennapi életben?

Nos, alapvetően nem okoz problémát, csak akkor, ha az ember megvágja magát. A mindennapi életben ezért nekünk sokkal jobban kell figyelni az ilyesmire, mert ha mégis megtörténik (márpedig mindenkivel megtörténik az ilyesmi) akkor azonnal el kell látni a sebet, különben súlyos következményekkel, például elvérzéssel járhat. Mindenesetre ha az ember megszokja ezt a betegséget, és a vele járó extra odafigyelést, akkor teljes életet lehet élni vele.

*szerkesztői kérdés: Andreas a főszövegben utazóként van leírva, itt viszont átvette Mihail festőstátuszát. Ez ugye csak véletlen tévedés, vagy tulajdoníthatunk neki jelentőséget?*

véletlen volt, bocsánat.