Persze, hogy vonz... ;-) Szita István, Edmonton. Mármint az előbbi inkább, mint az utóbbi. ;-)))

Villáminterjú Jazminával, akiről ennél többet nem tudunk.
Kedves Jazmina! Zavarja Önt, hogy nemcsak, hogy a végrendelet nem pazarol Önre egy vesszőt sem, és a kedves férje is egyre kevesebbet kap, de még a mesélő is alig méltatja valamilyen információ közlésére a családját, azonkívül, hogy unalmas kispolgárok? Elég lenne ez a frusztráció ahhoz, hogy embert öljön?
Jazmina: Igen./Nem. (Az első kérdésre.) Illetve igen/nem. (A második kérdésre.) [Nem kívánt rész törlendő .]
Köszönöm az interjút.

Persze, hogy zavar, hogy a férjem kevesebbet kap az új végrendelet szerint, de soha nem tudnék kioltani egy másik emberi életet.

Köszönöm, kedves Jazmina. Mi az oka Ön szerint, hogy Vlad Dracul módosította a végrendeletét? Ezenkívül érdekelne, hol járt a gyilkosság idején, és látott vagy hallott-e valami szokatlant.
[...] Elnézést, hogy megint visszajövök, igazán nem akarom zavarni, de meg tudná még azt is mondani, hogy milyen a férje viszonya a többi testvérrel? És mi a véleménye a személyzetről?

Senki sem tudja, hogy miért módosította hirtelen a végrendeletét az a vén lókötő.
A második kérdésre a válaszom: a vacsora után a szobámba mentem. Kicsit összekaptam Petarral az új végrendelet kapcsán, de gyorsan kibékültünk. Aztán lefektettem a kicsit, és mikor az ő szobájából kijöttem, láttam valami nagyon érdekeset.
Pontosabban én már régóta mondom mindenkinek, de senki nem hitt nekem eddig. Maguknak el kell hinniük: a kastély kísértetjárta! A saját szememmel láttam, de hogy pontosan mit, azt nem tudom megmagyarázni. Az öreget láttam a folyosón, és egy szellemet, amint éppen elmegy mellette.
Már felkerestem a faluban a papot meg a vajákos embert is, de ők sem hittek nekem.

Hogy válaszoljak az utolsó kérdésekre is válaszoljak: a férjem nem volt túl jóban a testvéreivel, egyedül Milost kedveli. Andreasszal viszont kifejezetten rossz a viszonyuk, talán a különböző életfelfogásuk miatt.
A személyzetről: az orvos iszik, a szobalány egy cafka, a kertésszel meg nem lehet szót érteni. Ilyen szedte-vedte cselédséget még nem láttam sehol máshol.

Kedves Jazmina! Ez mindenképpen nagyon érdekes, feltétlenül megpróbáljuk kideríteni, mifélék is ezek a kísértetek. Le tudná írni pontosan, hogy hogy nézett ki? mit csinált? lebegett? fénylett? átlátszott? milyen magas volt? A néhai gróf észrevette?

Egy másik kérdés, ami lehet, hogy kapcsolódik az előzőhöz: nyilván hallott arról, hogy állítólag katakombák vannak a kastély alatt, sőt, hogy talán kincsek is vannak odalenn. Elmondaná, mit tud erről? ön szerint ki járhatott lenn?

Nem is tudom, feldúlt voltam a veszekedés miatt egy kicsit. Talán fehér volt a szellem, de lehet, hogy csak én képzeltem annak. Olyan volt, mintha nekiment volna a gróf úrnak, ő pedig utána megtántorodott, aztán bement a szobába, falfehérré váltan.

Az a katakomba-rendszer az ördög fészke, a pokol egyik bugyra! Én ugyan soha nem jártam lent, és tudtommal az apósomon kívül más sem, de biztos vagyok benne, hogy ott találnak bejáratot ezek a szellemek a kastélyba. Ha kincs van ott, csak elátkozott lehet!

Ennek komoly jelentősége lehet, Jazmina, amit mond, úgyhogy kérjük, minél pontosabban igyekezzen visszaemlékezni. Mekkora volt ez a szellem? Apró, fél méter magas? Repült? A gróf úrnak melyik pontján ment neki?
Látott esetleg a földön vérnyomokat? Elképzelhetőnek tartja, hogy ettől az esettől halt meg a gróf úr? Köszönjük a segítségét, lehet, hogy Önnek hála sikerül megoldani a nyugtalanító ügyet.

Az a szellem... Olyan régóta mondogatom, hogy a ház kísértetjárta, és soha senki nem hitt nekem. Most végre valaki meghallgat: talán embernagyságúnak mondanám, de lehet, hogy a szemem cserben hagyott, mert olyan volt, mintha nem is lehetne hasonlítani emberi léptékű méretekhez. Áttetsző fehér volt, és mintha iszonyú mély hangon érthetetlen szavakat motyogott volna. Vért is láttam, de egészen fekete színű volt. A feje felett láng lebegett, és aztán átment a folyosó végén lévő falon, mire a fal zöldes fényben felizzott. Közben a katakombákból elnyújtott kiálltások hangzottak fel, lemészárolt százak síron túli visszhangja!
Higgyenek nekem, mindezt a saját szememmel láttam! Az a jelenség maga volt az ördög!

Megdöbbentő, Jazmina, amiket mond, és minden bizonnyal köthető is mindez a gyilkossághoz. Nagyra értékeljük a segítségét. Máskor is tapasztalt már hasonló jelenséget? Milyen körülmények között?
Nem látott vagy hallott esetleg valakit, aki szintén találkozhatott volna a szellemmel a gyilkosság éjszakáján?

Igen, máskor is tapasztaltam már szellemjárást. Van, amikor a padló nyikorgott úgy, hogy nem járt arra senki, volt, hogy a konyhában az edények csörrentek meg. Láttam is már szellemeket, az udvaron, a padláson, a hálószobámban. A többiek mindig azt mondták, hogy csak képzelődök, vagy hogy a száradó lepedőt nézem szellemnek...
Sajnos megint nem látta más a szellemet, pedig most végre tényleg bizonyítani tudnám, hogy a kastély kísértetjárta.

Kedves Jazmina, úgy tudjuk, a tragédia másnapján Ön találta meg a holttestet. Vissza tudna emlékezni, pontosan hogy helyezkedett el a halott gróf úr, voltak-e körülötte tárgyak, foszlányok, bármi, ami útmutatásul szolgálhatna?

Jazmina asszony, még egy kérdés az előzőhöz kapcsolódóan: úgy tudjuk, a tragédia estéjén a gróf úrral volt egy denevér. Látott bármi nyomot, ami erre utalt? Az ablak nyitva volt-e? Merre szökhetett el a denevér (ha nem halt meg)?

Erről semmit nem tudok. A gróf úr imádta a denevéreket, sok időt is töltött velük, elképzelhetőnek tartom, hogy egyet kihozott a padlásról. Hogy hova mehetett, fogalmam sincs sajnos.

Kedves Jazmina, az egyik kérdésemre nem válaszolt végül: úgy tudjuk, a tragédia másnapján Ön találta meg a holttestet. Vissza tudna emlékezni, pontosan hogy helyezkedett el a halott gróf úr, voltak-e körülötte tárgyak, foszlányok, bármi, ami útmutatásul szolgálhatna?

Elnézést, véletlenül maradt ki a válasz.
Az apósomat a szobájában találtam meg. Az ajtó nyitva volt, és a folyosóról vérnyomok vezettek odáig, ahol feküdt. Én a rengeteg véren kívül nem láttam mást, és őszintén szólva nem is igazán néztem meg, nagyon megijedtem, és szaladtam rögtön a többiekért.

Kedves Jazmina! Még egy picit visszatérnék a szellemjárásra. Meg tudná mutatni, pontosan hol volt, ahol átment a falon a szellem? Menjünk oda! *körbetapogatjuk a falat, megkopogtatunk mindent, titkos bejáratot keresünk* Hogyan írná le az érthetetlen szavakat? Mihez tudná hasonlítani? És azt a mély hangot?

Kedves Jazmina! Még egy picit visszatérnék a szellemjárásra. Meg tudná mutatni, pontosan hol volt, ahol átment a falon a szellem? Menjünk oda! *körbetapogatjuk a falat, megkopogtatunk mindent, titkos bejáratot keresünk* Hogyan írná le az érthetetlen szavakat? Mihez tudná hasonlítani? És azt a mély hangot?

Igen, [ez] a fal volt az, itt ment át rajta, és a fal zöldesen felizzott.
A szellem hangja... Nem is tudom - mintha egy nagyon mély, emberi hang lett volna, de szavakat nem lehetett kivenni a "beszédből".

Jazmina kedves, említette, hogy mesélt este Hümérkének (ja, és gratulálok, nemcsak a kislány szép, nevet is gyönyörűt adtak neki). Hogyhogy tegnap este mesével altatta el, és nem kapott altatót? Miért nem szólt a doktor úrnak, hogy ez elmaradt?

A kislányom nem minden nap kapott altatót, néha előfordult, hogy nem - megnéztük, hogy ilyenkor mennyire tud aludni, hátha nem szükséges a gyógyszeres kezelés. A vacsoránál elmaradt az altató, utána pedig gondoltam most már mindegy, inkább mesélek a kicsinek. Ez egyáltalán nem volt szokatlan, igyekszünk minél kevesebb gyógyszernek kitenni a gyermekünket.